Ahogyan mondtam, továbbra sem szakadok el a világtól. A tűz és jég dala George R. R. Martin által írt regénysorozat, ami az HBO nagysikerű sorozatának az alapja. Szubjektív vélemény következik! Mindegyik köteten végig fogok menni, spoilereket mindig fogom előre jelezni. 

Mi is ez?

A tűz és jég dala egy low fantasy, a műfaj korai szakaszából. Mi is az a low fantasy? A fantasy két főbb zsánerágának egyike. A High fantasy sok fantasy elemet ígér, mágiában roskadozó világot, lények tömkelegét. Ilyen Tolkien Gyűrűk Urája, vagy Jordan Idő kerekéje. Mind a kettő tobzódott mítikus fantasy lényekben, és a fantasy elemek a sztori gerincét adták. Pont ezért high, azaz magas a neve, mivel a fantasy itt kifejezetten fontos. A low fantasy viszont ennek az ellentétje: a fantasy elemekből nincsen sok, ami van, az a világot egészíti ki, a cselekményt mozgatja előre. Ha használhatom a festő metaforját, a low fantasy esetén a vászon tartalmazza a fantasy elemeket, míg a high fantasy-ban maga a festék. (Amúgy nem csak ez a két irányzat létezik, például az urban fantasy-t én külön szoktam venni, de ez a kettő a legfontosabb.)

Tehát a Tűz és jég dala ajánlott minden fantasy regény rajongónak, annak is, aki még sosem hallott Westeros távoli világáról. Remélem, van ilyen, mert ha igen, akkor őt is hátha meggyőzhetem.

A történetet nem könnyű összefoglalni, mivel rengeteg szálon játszódik. Spoilerek nem lesznek benne, de elengedhetetlen, hogy egy-két dolgot ellőjek a regényből, ha le akarom írni, hogy miről szól. Azért megpróbálom. Ebben a világban két kontinens van a térképeken: Essos és Westeros. Legnagyobbrészt Westeros fogja a fő hangsúlyt kapni a történetben. Westeros kontinensen a végéhez közeledik egy hosszú és békés nyár, és ahogyan a Stark ház is mondogatja, a tél közeleg, egy minden eddiginél hosszabb és kegyetlenebb tél. A tél pedig nem csak hideget és havat hoz magával, hanem valami sokkal gonoszabbat is.
Azonban Westeros Hét Királyságának jobb dolga is van annál, mint hogy a téllel foglalkozzon, ugyanis Robert Baratheon király segítője, Jon Arryn meghalt, a király pedig régi barátját, a messzi északi Deresben élő Ned Starkot kéri fel utódjának. Ned összeesküvéseket talál, és veszélyben érzi barátját és családját is. Robert király halála után pedig elkezdődik az öt király háborúja, ami a vastrónért folyik. Ellenség közelít Királyvár felé minden irányból, és a trónért Westeros minden nagyobb háza becsatlakozik, és még a távoli kontinensen is közeleg a veszély, három sárkánnyal. De a téllel senki sem törődik...

A regénysorozat ahelyett, hogy hatalmas csatákat mutatna be, meg határtalan kalandokat (bár mind a kettőben is erős a mű), sokkal inkább a párbeszédekre, a verbális összecsapásra és a politikára játszik rá. A fő kérdéskör a hatalom, valamint a halál, és mind a két kérdést alaposan körbejárja. Mindezt azért, hogy elrejtse, hogy arról van szó gyakorlatilag, hogy különböző karakterek öt köteten és nyolc évadon át különböző helyeken szenvednek. De tényleg, egyes karaktereknek tényleg csúnya sors jutott ebben a sorozatban (akár a regény-, akár a tévésorozatról beszélünk. Mivel ez egy regényajánló, első sorban a regényekkel foglalkoznék). A Tűz és jég dala első sorban politikai thriller, fantasy világban. Vágjunk bele! 

Királyvár

Nem csak az első kötet fő gerincét adja a királyvári szál, hanem az első négy kötetét, így nyugodtan mondhatjuk a Hét Királyság fővárosa a legfontosabb helyszín. Királyvár, angolul King's Landing egy kívülről szép város, ahol rengetegen élnek. A főbb helyszínei Baelor nagy szentélye, vagy a Vörös Torony, maga a királyi kastély, ahol nemzedékek óta királyok élnek.
Királyvár a felszín alatt egy mocsoktól és bűztől rothadó város, ahol a nép éhezik, prostituáltak jutnak minden egyes négyzetméterre. Azért a fénytől és pompától bővelkedő királyi vár, maga a Vörös Torony sem sokkal tisztább hely. Minden ember, aki a király mellett szolgál, az gonosz és önző ember. A regény(ek) sorra vonultatj(ák)a fel az intrikusokat, meg a kétszínű, köpönyegforgatókat. A legnagyobb intrikus talál Kisujj, avagy Lord Peryr Bealish, aki az első kötettől jelen van a történetben, és Kisujj legfőbb jellemzője, hogy próbál minél hamarabb fejetlenséget csinálni.

VARYS: Mégis mi maradna, ha abbahagynánk az örökös hazugságot? Fejetlenség! Egy tátongó gödör, ami elnyel mindannyiunkat.
KISUJJ: A fejetlenség nem gödör. A fejetlenség létra. Sokan próbálják megmászni, de lezuhannak róla, és nem vágnak neki újra, mert a zuhanás összetör. Másoknak megadatik a lehetőség a feljutásra, de nem élnek vele. A birodalomba kapaszkodnak, vagy az istenekbe, a szerelembe, káprázatokba, mert csak a létra van, és nincs más, csak a mászás.

Még az örök intrikus, Kisujj mellett magát a királynét, Cersei Lannistert érdemes megemlíteni. Cersei Robert király felesége, későbbi királyok anyja, sőt, a sorozatban még rá is ülhetett arra a kényelmetlen vasszékre. Cersei Kisujjhoz hasonló stratéga, és intrikus, aki az egész háborút, amiben emberek halnak meg, hogy ráülhessenek már végre arra az ISTENVERTE vastrónra, játéknak fogja fel. 

A hatalmasok játszmájában győzől, vagy meghalsz. Nincsen középút.

Cersei emellett hihetetlenül önző és számító nőszemély, aki nem rest áruba bocsátani testét, ha a sikerhez éppen ez kell. Emellett kegyetlen, akit saját magán és a gyermekein kívül senki és semmi nem érdeklni. A gyermekei iránti szeretete akkor is őszinte, és nagyon erős kapocs, azonban Cersei végső soron leginkább önző.

Még Lord Varyst, az eunuchot, a Pókot, a kémet érdemes még megemlíteni, ha intrikusoknál tartunk, csak Varys nem önző és nem kegyetlen. Ugyanúgy kavarja a fekáliát, ahogyan Kisujj meg Cersei, csupán ő nem magát, hanem a birodalmat szolgálja. Emellett ő sosem megy olyan messzire, mint Kisujj meg Cersei, és akár a királyát hajlandó elárulni, ha úgy gondolja, hogy a birodalmat szolgálja. 

Deres

Hasonlóan fontos helyszín, Winterfell, avagy magyarul Deres. Deres a messzi északon van. Deres a Starkok otthona, itt él az összes Stark. A vár mellett Deres egy apró istenerdőből áll, ahova a Starkok járnak imádkozni. 
Deresnél sok karaktert ismerünk meg. Az egyik ilyen Ser Rodrik, aki a Stark gyerekek szigorú, de jószívű kardforgatómestere. Luwin mester, aki sokkal szimpatikusabb, mint Pycelle vagy Qyburn mester Királyvárban. Itt ismerjük meg Asha-t, a vad lányt, aki először Bran életére tör, azonban később komoly barátság alakul ki köztük. 
Aki még itt fontos lehet, az Hodor, egy láthatóan sérült férfi, aki koránál jóval korosabbnak tűnik, sokkal magasabb, mint amennyire jogában állna, beszélni nem tud, csak annyit, hogy hodor, valamint hűséges Branhez. 

Deres vára a Starkok fontos támaszpontja és otthona, azonban a kötetek során többször is kerül idegen kezekre. 

A Fekete Vár

A Fekete Vár az Éjjeli Őrség legfőbb támaszpontja. A huszonvalamennyi közül egyik abból a háromból, amik használatban vannak.
Az Éjjeli Őrség a Falon van, és annak élnek, hogy a világot megóvják attól, ami a Falon túl van. Havas Jon ide kerül, ugyanis egész eddigi életét meghatározta fattyú léte, és úgy gondolja, hogy az Éjjeli Őrségnél hátrahagyhatja múltját. Ez nem is sikerül neki annyira jól, ráadásul a Falon sokkal hidegebb van, mint Deresben, és az életkörülmények és korlátozottabbak. Cserébe itt sok karaktert kapunk.
Ott van Samwell Tarly, aki Jon egyik leghűségesebb barátja, aki okos, bölcs, kedves és jószívű, ellenben gyáva, gyenge, ráadásul molettsége nem túl nagy előny a messzi északon, harcok közben. Ott van Bánatos Edd, aki szintén barátja Jonnak, aki többnyire pesszimista, de jó a humorérzéke. Jon barátja még Pyp és Gred. Vannak öreg rókák is, ilyen Ser Alliser Thorne, aki az Éjjeli Őrségért él, de teszi ezt úgy, mindenkit utál, akinek a védelmére felesküdött, sőt, a saját társait, a testvéreit is, az őrségben. Ott van Aemon mester, aki a Fekete Vár mestere, aki vak, bölcs, és mindig tudja, hogy mi a helyes út. Ott van még Ser Jeor Mormont, aki az őrség parancsnoka, aki szintén bölcs, és jólelkű, de keménykezű és ha kell, kegyetlen. 

Még talán Benjen Starkot érdemes megemlíteni, aki Jon nagybátyja, és a Fal felderítőinek a parancsnoka.

Aki a Falon van leteszi, az esküt, hogy nem nemz gyermeket, nem alapít családot, nem él másnak, csak a Falnak. 

Pajzs vagyok, ami az emberek birodalmát védi!

A Falon többféle kaszt van, ahova a teljes értékű testvérek kerülnek. Ilyenek a felderítők, akik azt AoT felderítőihez hasonlóan a Falon túli világot fedezik fel, vadakat és másokat keresnek.

Vannak az intézők, akik nagyjából a leveleket intézik, meg... igazából sosem tudtam.

Ahogyan az építők munkáját sem. Oké, a név reflektál a munkájukra, de nem vennék rá mérget.

Van egy mester, ahogyan a Hét Királyság majdnem minden fontosabb településén van mester. És van egy parancsnok, aki az Éjjeli Őrség parancsnoka.

A Falon játszódó részek mindig is a sztori egyik legérdekesebb szakaszát nyújtották. Sokaknak ez a kedvenc története. Nekem a királyvári intrika és politika, és árulás-ármánykodás fekszik a leginkább, de a Fal is kifejezetten jó helyszín, jó szálakkal. 

Essos

Itt most az egész kontinenst megneveztem, mert itt nem tudnék egy darab helyet kiemelni, ugyanis Daenerys folyamatosan megy. Ha muszáj lett volna egyet kiemelnem, az Meereen lett volna, ami a képen is látszik, ahova Dany a harmadik kötetben jut el, és ez is kapja a legnagyobb szerepet.

Essos egy sokkal vadabb és számunkra idegenebb világot mutat be, mint Westeros, holott csak egy óceán választja el a két helyszínt. Ennek ellenére Essos sokkal ókoriasabb, mint Westeros, ami leginkább a középkori világra hajaz. Itt a rabszolgaság reneszánszát éli, és lényegében Dany ezt próbálja megváltoztatni. Az első kötetben Dany szálán leginkább Vaes Dothrak a fontos helyszín, ugyanis a regény második felében Daenerys itt tartózkodik. A második kötetben Qarthba látogat még el, a ,,világ legnagyszerűbb városába", ezek után pedig a rabszolgaság Amerikájába utazik el, Astaporba, ahol hadsereget és egy barátot is szerez, majd Yunkai-ba, ahol népet, követőket, zsoldosokat és szerelmet. Meereenbe is eljut, ami várost felszabadítja, és így királynő lesz ott.

További helyszínek

Westeros hatalmas világ, és itt rengeteg olyan helyszín van, amit csak említeni tudok. A történet szempontjából Dorne (a Martellek hazája, ami nagyon emlékeztet egy országra valóban létező országra, csak nem tudok rájönni, hogy melyikre) fontos, vagy a Vas-szigetek (a Greyjoyok otthona, akik vad, fosztogató népek). A Falon túli világot pedig csak megemlítettem. 

De van itt Fellegvár, Égikert, Rémvár, Sárkánykő, Sasfészek és még sorolhatnám napestig.

Többi kötet

A második kötettől indul meg igazán a történet, mintha az első kötet egy prológus lett volna.

Itt sajnos elengedhetetlen, hogy ne spoilerezzek az első kötetből. Ha ez nem zavar, vagy azt már olvastad, vagy láttad az első évadot a sorozatból, akkor olvasd tovább nyugodtan.

Innentől kezdve beindult igazán a fő történetszál. Az Öt Király Háborúja során, amit leginkább Eddard Stark és Robert Baratheon halála robbantott ki, adja a történet fő gerincét. Joffrey Baratheon ült a vastrónra, aki nem elég, hogy gusztustalan, kegyetlen és perverz örömét leli a túsza, és jövendőbelije, Sansa kínzásában, még csak nem is igazi örökös. Emiatt indul útnak Stannis Baratheon és Renly Baratheon is, Robert két öccse, hogy megszerezze a trónt.
Stannishez csapódik hűséges társa, Ser Davos, és egy papnő is, aki varázslattal bír, azaz a Vörös Asszony, Melisandre. Melisandre R'hollor, azaz a Fény Ura követője, és azért tart Stannisszel, mert egy prófécia szerint ő Azor Ahai, a kiválasztott, aki megnyeri a háborút.
Eközben a bosszúvágytól fűtött Robb Stark is csatába vonul, aki időközben Észak Királyává avanzsált. Mindeközben Daenerys is úgy érzi, hogy, bár meghalt, be kell teljesítenie bátyja akaratát, és Targaryen kell a trónra kerüljön, így három sárkányával és aprócska népével el is indul, hogy ő is kivegye a részét a háborúból. 

Azonban nem az Öt Király háborúja fenyegeti egyedül Westerost. Északon, a vadak újfent támadást szerveznek a Fal ellen. Az Éjjeli Őrség ott veszi ki részét a harcból. Eközben jönnek a mások is, akik a sorozat fő konfliktusát jelentik. A könyvekben ezt nem tudjuk, hogy így lesz-e. 

Innentől kezdve a sztori igazán beindul. A karakterek egyre érdekesebbek lesznek, és egyre többet fejlődnek. A politikai rész egyre kiforrottabb, de azért végre kapunk rendes csatákat is, nem is keveset. A fantasy elemekkel sem fukarkodik már annyira, mint eddig. 

És sokkoló jelenetekből is kijutott, mind a regényeknek, mind a sorozatnak. Vörös Nász, Bíbor Nász, a ,,Traitor" jelenet, Hárpia Fiai, a Vipera bukása és az árnyékszéki death battle mind rendesen megrágják és kiköpik szegény embert, így e téren nem áll meg a mű Baelornál és a folyékony koronánál. Ezt próbáltam úgy fogalmazni, hogy a laikus egy kukkot se értsen belőle, így kerülve el a spoilereket.

A harmadik kötet után váltás következik. Eddig mindegyik fejezet egy-egy karakterhez volt felépítve, és a nevek voltak a fejezetcímek. A negyedik-ötödik kötetre már jönnek rendes, címes fejezetek. A negyedik kötetet sokan nem szeretik. Nekem nincs bajom vele, de tény, ami tény, nagyon lassú, és hiányoznak belőle a kedvenc karaktereink. Az ötödik kötetnél azt a negatívumot tudom felhozni, hogy ott kicsit túlírt a regény, és egy rakat fejezet van, amik nem viszik a cselekményt, csak az időt, és ez eddig nem volt jellemző a könyvekre.

Meg az ötödik részhez még annyit, hogy Novák Gábor személyében új fordítója lett a sorozatnak, aki szintén remek, de vannak dolgok, amiket másképp fordított, ahogyan az előzőekben voltak. Háromszemű Hollóból Varjú lett, a Második Fiakból pedig Viharvarjak.

A folytatások terjengősebbek lettek, Martin nem fukarkodott papírral. Szerencsére, itt már fantasy elemekkel sem.
Az elsőhöz hasonlóan, itt is mindegyik kötet végére felpörög és csattanóval ér véget. Valamint az első kötethez hasonlóan, mindegyiknek megvan a maga főszereplője. Ez nem attól függ, hogy melyiküknek van a legtöbb fejezete, hanem attól, hogy kinek a cselekménye a legfajsúlyosabb.

1. Trónok harca: Eddard (Ned) Stark
2. Királyok csatája: Tyrion Lannister
3. Havas Jon (bár Arya-nak több fejezete van)
4. Varjak lakomája: Cersei Lannister
5. Sárkányok tánca: Daenerys Targaryen (holott Tyrionnak és Jonnak is több fejezete van, de Dany szála az, ami a legfajsúlyosabb ebben a kötetben, a címét is róla kapta.)

The Winds of Winter & The Dreams of Spring

És a legendás két befejező kötet, amit Martin továbbra is csak kotlik még, annak ellenére, hogy a sorozat már befejeződött. Gyakorlatilag nincs rá esély, hogy ne befolyásolja a végeredményt. Én azonban bizakodom. Nagyon keveset tudunk róla, a címeket leszámítva. Elvárásból kb annyi van, hogy 
- Legyen más, mint a sorozat (imádom a sorozatot, de iszonyú izgalmas lesz megnézni, hogy két művész ugyanabból az alapból mit hoz ki)
- Ne legyen túlírt, se unalmas. Minőségként én az első három kötetet lőném be, holott a 4-5 is remek.
- De legfőképpen: JELENJEN MEG VÉGRE! 2011 óta várunk rá. Oké, 2021-ben talán megjelenik a Winds of Winter, de a Dreams of Springre még kell várni, ugyanis a két kötet között Martin még bejelentett egy regényt, méghozzá folytatást a Hét Királyság Lovagja novelláihoz.

Mivel az író lassan, de biztosan betöli a nyolcvanadik életévét, egyre kevésbé lehetünk biztosak benne, hogy meg fogja őket írni. 

Spin offok

Ha már Hét Királyság Lovagja... A Tűz és jég dalához több spin off is tartozik. Csak a regényekről beszélek!

Sajnos ezeket még nem olvastam, így csak megemlíteni tudom őket, de megemlítést mindenképpen érdemelnek.

A Tűz és jég világa nekem úgy tűnik, mint egy történelemkönyv Westeros világáról. Szép képekkel és tartalmas szöveggel mellé. Remélem, hozzá is ad az élményhez.

A Tűz és vér hasonló az előzőhöz, ugyanúgy történelemkönyv jellegű, csupán képek nélkül (ha vannak is, biztosan nem abban a formában), és csakis a Targaryenekhez tartozó információval. Ehhez be van rendelve egy folytatás. 

A Hét Királyság Lovagja: három novella a Hét Királyságból, lovagi ruhába öltöztetve. Ehhez is érkezik még két novella. 

Fantasy elemek

Ez most sem maradhatott ki. :P Fantasy elemekből nem lehetne Dunát rekeszteni, de szerencsére pont annyi, amennyire szükségünk van, van itt is. Kezdetnek a mágia, ami nincsen túltolva. Mágiát szinte csak Melisandre-nál tapasztalunk, és igazság szerint ő sem mágus (még akkor sem, ha majdnem Mithrandir a neve). Ha már Melisandre, akkor az egyik legizgalmasabb és egyedibb fantasy szál, azok az istenek. Rengeteg kidolgozott vallást és hitvilágot kapunk, rengeteg istennel, és bizonyítékokat is rá, hogy az istenek ott léteznek is. Mindenkinek el lehet dönteni, hogy melyik isten fogja a leginkább megragadni, a keresztényeket nyilván a Fény Ura fogja, aki igazság szerint, szerepkörben, meg alapvetően megjelenítésben egy az egyben a Biblia Istene. De van itt Vízbe Fúlt Isten (szegény), a Greyjoyoknak, vannak itt Régi Istenek, a Starkoknak, van itt Sokarcú Halálisten, a braavosiaknak. A Sokarcú Istennek megvannak a maga hívei, akik a fekete-fehér templomban működnek bérgyilkosként. Arya szálánál többször is felbukkannak.
A két legfajsúlyosabb hit a Hét Isten, ami Westeros szerte legelfogadottabb hite. Egy időben (4-5. kötet) feltűnik egy vallási szekta is a Hét Isten (akiket nem tudnék felsorolni. Volt az Anya, az Atya, a Kovács, az Idegen, meg még három) vallása mellett, ők voltak a Verebek, akik a könyvben egyelőre nem töltenek be akkora szerepet, mint a sorozatban. A másik R'hollor, azaz a Fény Ura, akinek a hitét a vörös papok követik. Ilyen Myr-i Thoros, és Melisandre is. Valamint az ötödik kötetben egy harmadik ilyen is feltűnik. 
Ha már sárkányok tánca, élőlények terén is szép fantasy elemeket kapunk. Talán a legfantasysabbnak a sárkányokat lehet mondani. Összesen három sárkány bukkan fel a történetben, Dany szálán. Daenerys, a Címek és a Sárkányok Anyja szála mindig tobzódott a fantasy elemekben.

Még több fantasy elem van a Falon túl, ami a második kötet óta többször is előtűnt. Ilyenek a mások, amik a leggonoszabb hadseregként törtetnek és törtetnek előre. Ilyenek a vadak oldalán lévő óriások, vagy az Erdő Gyermekei, vagy akár maga a Háromszemű Holló, aki lát mindent, ami múlt, és ami jelen, és a jövőről pedig határozottab az elképzelése, mint bárki másnak.
A Falon túli dolgok többnyire Jon és Bran szálát érintik, meg néha Samét. 

Akadnak itt rémfarkasok is, méghozzá a Starkok társául. Martin azt ígérte, hogy a WoW-ben, vagy a DoS-ben lesznek unikornisok is.

Amúgy, ezt hamarabb kellett volna megemlítenem, de az Arcnélküliek az egyik legtitokzatosabb fantáziaelemei a sorozatnak. A braavosi bérgyilkosok, akik a Sokarcú Istent szolgálják. Nekik nincs nevük, sem arcuk. Bárkinek képesek a bőrébe bújni, alakját felvenni. A semmivel tudnak vakítani. 

George R. R. Martin

George R. R. Martinról is pár szót. Rá J. R. R. Tolkien munkássága jelentett nagy ugródeszkát, még úgy is, hogy ennek ellenére alig van ember, aki a Gyűrűk Urát, vagy a Trónok harcát szereti, de a másikat nem utálja. De tényleg, a LotR és a GoT sosem tudott barátságban meglenni egymással, már ami a rajongótábort illeti. Alapból, nem is kéne összehasonlítani őket!

Erről ennyit. Martin kezdetben forgatókönyvíróként dolgozott, a könyvekre csak később tért rá. Kezdetben horrorregényeket írt, pl a Lázálom. Első vérbeli fantasyjának a Jégsárkányt lehetne mondani, ami máig az egyik kedvenc könyvem. Igazság szerint gyerekkönyv, de mivel Martin írta, nem rózsás mesetörténet.

A Tűz és jég dalába 1992-ben vágta bele magát. 1996-ban, amikor megjelent az első kötet, egyből el is kötelezte magát emellett a világ mellett, ugyanis eddig sem nagyon jöttek ki más könyvei, és berendelve is csak két folytatás és három spin off van.

Egyébként az interjúkból aranyos, nagypapafigurának tűnik. Blogja is van, érdemes rákukkantani. 

A tévésorozat

A sorozat, amit mindenki ismer. Nem foglalnék állást a könyvek vagy a sorozat mellett, mert mind a kettőt nagyszerű alkotásnak tartom. A Trónok harca nagyszerűen adaptálta a könyveket. Nem túl hű adaptáció, rengeteg eltérés van. Rengeteg karaktert felcseréltek, cselekményszálat kihúztak, vagy megváltoztattak. A sorozat populárisabb irányt vett, azonban ezt nem értem, miért lenne gond, holott sokan ezt döntő érvként vetik fel, hogy miért rossz a sorozat. A sorozatban a karakterek közötti kapcsolat tagadhatatlanul jobban lett kidolgozva, mint a regényekben. Gondolok itt Robb és Talissa, Jaime és Brienne, Jaime és Tyrion, vagy Jon és Ygritte kapcsolatára. A sorozat sok tekintetben brutálisabb, képileg, mint ahogyan a regényt képzeljük, de összességében a regény egy sokkal kegyetlenebb és brutálisabb világot teremt. A másoknak sokkal hangsúlyosabb szerepe van a filmben. A hatodik évadtól kezdve, mivel Martin továbbra is csak vajud a könyvekkel, és a sorozatot nem lehetett csak úgy félbehagyni, hogy bevárják Martint, a sorozat a könyvtől teljesen független, saját irányt vett. Ez sokaknak nem tetszett (mert nehogy már a film készítői is kreatívkodjanak, az alapmű szent és sérthetetlen, a film készítői pedig csak másolják le, mert ettől adaptáció az adaptáció), azonban szerintem eszméletlenül jó irányt vett a történet. Itt voltak már vele bajok, pl itt néha keletkezett a főszereplők köré egy védőburok, ami csodával határos módon megvédte őket, és ez eddig nem volt jellemző a sorozatra. Halottak támadtak fel, egyesek ,,Hold the Door"-oztak, satöbbi. A lezárás pedig annyira megosztó lett, mint a szél (szép hasonlat), de én továbbra is méltó lezárásnak tartom, holott megvannak a maga hibái. Egyébként erről is írtam már. 

Eszméletlenül jó adaptációnak tartom. A zene csodaszép (Ramin Djawadi instant kedvenc zeneszerző lett), a látvány szintén. A színészek és a forgatókönyvírók pedig végképp mindent beleadtak. 

Végszó

Rövid időn belül a második Trónok harcás bejegyzés, de valószínüleg egy ideig az utolsó is, mivel nem akarom GoT bloggá tenni a blogomat. Meg, ki is fogytam a témákból egyelőre. 
Aki még nem olvasta a Tűz és jég dalát, az mindenképpen ugorjon neki. Aki látta a sorozatot, az nem fog csalódni benne. Aki szereti a klasszikus fantasy regényeket, az szintén olvassa el, bár, mivel George kissé fukar fantasy elemek terén - legalábbis első látásra - itt felfedezhető lesz egy kis csalódásfaktor, azonban így is ízig-vérig klasszikus fantasy, annak minden bájával, ráadásnak pedig egy rakat újítással. A kedvenc könyveim között van a helye. A Vér éneke mellett a műfaj legerősebb könyvének tartom, ez leginkább a Trónok harcára igaz, bár a többi kötet is kiváló.